Futürion | Versek a jövőből

Futürion | Versek a jövőből

Mert a Magyar Íróképzőnél alkotni is szeretünk: hogy hozzátegyünk az irodalom ezerszínűségéhez, kidolgoztunk egy versformát – a futüriont. A futürion egy új, speciális versforma, a líra és a tudományos-fantasztikum ötvözésével járja körbe az emberiség nagy kérdéseit.

Ide kattintva többet tudhatsz meg erről a rendhagyó versformáról és további verseket is olvashatsz!

Most pedig jöjjön két vers a fentiek égisze alatt.

MOLNÁR KITTI
Az utolsó csepp

Forrón fullaszt a szél, homlokon verejték,
Tarkómon végigfut utolsó vízcseppként.
vizet
kérhetsz.

Száraz, holt táj felett kegyetlen vörös ég,
Pergő homokban sánc, nyúlok a puskámért.
egyet
vihetsz.

Ostoroz a tudat, dübörög az észérv,
Kezemben fegyverrel hogy hozhatok békét?
ez van,
mehetsz.

Napszítta pusztában szomjazik a világ,
feltekint az égre, várja a megváltást.
ebben
hihetsz.

Nincs áldás, se vigasz, vérébe fagyott árny
ki vadul kereste életünk forrását.
ezért
élhetsz.

Forrón fullaszt a szél, nem vár ránk ezer év,
Tarkómon lefut egy utolsó vízcsepp még.
vízért
ölhetsz.

MOLNÁR KITTI
Levél a Holdról

Holdbéli tájvarázs vadítja el szívem,
Apró üveggolyó Földünk csupán innen.
gyere
velem!

Holnap csak a határ, csillagokból az út,
Lelkem elvágyódik, nem tart már itt a múlt.
én már
megyek!

Halodó otthonom emléke csendben fáj,
Nincs jövőnk a Földön, miért is maradnál?
itt a
helyed!

Ne sírj, ne ragaszkodj ez nem az a világ,
Csak kietlen puszta, sóval mart néma táj.
hidd el
nekem!

Mégsem mozdulsz csak vársz rút, szennyes esőben,
Reménybe vetett hit, mi benned erősebb.
jó az 
ember!

Holdbéli tájvarázs feledtet éveket,
Törött üveggolyó bolygónkon életed.
ég hát
veled!

arches-national-park-dark-dusk-33688_850-min.jpg

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük