10 bátorító idézet kezdő íróknak
Van az a pont, amikor a laptopot a szoba másik sarkába szeretném hajítani. Amikor elcsüggedek, mert úgy érzem, feleslegesek a virtuális papírra vetett szavak. A legtöbbször elég egy jó szó, egy bíztatás, egy ölelés és máris kevésbé felhős az ég. De, ha épp nincs senki a közeledbe, aki hozna neked egy forró teát és meghallgatná sirámaidat, akkor itt van 10 bátorító idézet, amelyek helyre billenthetik az írói lelki egyensúlyodat! Feltörekvő írók gyakran siránkoznak nekem: van egy ötletem, de attól tartok, valaki más már megcsinálta. Igen, minden bizonnyal. A legtöbb dolgot már megcsinálták mások – de nem te. /Elizabeth M. Gilbert/ A múzsa nem versenyló, és nem is egy megmászni való hegy. /Kiss Tibor/ Az írás nem pénzkereset, nem arra szolgál, hogy híresek legyünk, randizzunk, lefektessünk valakit vagy barátokat szerezzünk. Végső soron gazdagabbá teszi annak az életét, aki olvassa a munkánkat, és gazdagítja a saját életünket is. /Stephen King/ Írni sokféleképpen…
Szépalma, egy megfáradt író Mekkája
Az elmúlt év inkább hasonlított a fővárosi vidámpark faszerkezetes hullámvasútjára, mint a lassan csordogáló Mesecsónakra. Egyszerre repített a legmagasabb pontra, hogy aztán egy óvatlan pillanatban lezuhanjon és egy picit kicsapjon oldalra. Az első kanyarokat még minden erődet beleadva végigsikoltod, de a végére már érzed: egyszerre zsibbadt az arcod és száraz a torkod. A Magyar Íróképzős hétvége a hullámvasút lassuló egyenese lett. Két nap, amikor szó a legteljesebb értelmében elvonulhattam a világ elől és körbe vehettem magam hasonlóan „elvetemült” írótársaimmal. A Bakony lankái közé simuló Szépalma ménesbirtoka egyszerre hordozta magában a magyar otthon és a svájci profizmus minden jegyét. Keresve sem találhattunk volna tökéletesebb helyszínt annak a töménytelen mennyiségű szónak, ötletnek, versnek és novellának, amely egyszerre indult meg belőlünk. Saját irományaink mellett a veszprémi Odalökött Költészet slam poetry csapata is kibillentette hétköznapi szürkeségbe lebegő lelkünket a nyugalmi pontról. Ilyenkor újra megérkezem. Hova? A hullámvasút elejére. De már látom, hogy nem egyedül ülök…
5 kínos mondat, amivel íróként találkozol
Nyugodtan valljuk meg magunknak az őszintét: mindenki imád magáról beszélni! Ha pedig kedvenc hobbinkról vagy időtöltésünkről kérdeznek, akkor a mondandónkhoz képest a Háború és Béke egy egyoldalas krumplis tészta recept. Nincs ez másképp az írókkal sem. Hogy mi történik, ha egy csapat író elkezd az írásról, karakteralkotásról és történet vezetésről beszélgetni? Nos, kívülállók csak saját felelősséggel társuljanak be. 🙂 De ha a hétköznap hőse összekerül az írott szavak emberével, akkor az alábbi öt mondatot borítékolni lehet a társalgás folyamán. 1. Ebből meg is élsz? Úgy gondolom, senki előtt nem titok, hogy piciny hazánkban igen nehéz csak írásból és néhány könyvből megélni. A legtöbb írónak van „főállása”, a szerencsésebbeknek az írással összefüggő munkája. Ha kedves akarsz lenni: „A pénz nem minden, én inkább hobbiként, kikapcsolódásként tekintek az írásra. Ha pénzt keresek belőle, az csak ajándék.” Ha gonosz akarsz lenni: Körbe nézel a helységben, majd közelebb hajolsz az illetőhöz és titokzatosan odasúgod:…
Holnap is itt leszek
Flowban van az igazság Sokszor nem értettem, amikor valaki azt mondta, „flowba kerültem”. Úgy gondoltam, ez is valamilyen modern hóbort, egy divatos kifejezés, amelyet előszeretettel csépelnek közhelyesre, akár a vegán és a gluténmentes szavakat. A flow kifejezéshez különböző képeket kapcsoltam. Olykor egy meditáló szerzetest, aki több napos koplalással és mantrázással eléri a megvilágosodás útját. Máskor egy egyszerű ember alakja sejlett fel, aki kellő mennyiségű alkoholt és tudatmódosító pirulákat fogyaszt az élet fájdalmaira. Semmivel sem tartottam többre a flowt egy hajnalig tartó buli mámorához képest. Aztán a rájöttem, hogy a flow ennél jóval több, mégis jóval egyszerűbb elérni. Az első hosszabb novellámnál világosodtam meg, akár az említett szerzetes a hegyen. Amikor kiszakadtam térből és időből. Amikor a főszereplőm szemén keresztül láttam a magam alkotta világot. Hagytam, hogy a neki teremtett érzések átjárjanak. Kiragadtam karaktereket a való világomból, hogy új gondolatokkal és tettekkel átformálva társaként vagy ellenségként állítsam elé. Képzeletemben arcok, életek bukkantak…