Futürion | Versek a jövőből
Mert a Magyar Íróképzőnél alkotni is szeretünk: hogy hozzátegyünk az irodalom ezerszínűségéhez, kidolgoztunk egy versformát – a futüriont. A futürion egy új, speciális versforma, a líra és a tudományos-fantasztikum ötvözésével járja körbe az emberiség nagy kérdéseit. Ide kattintva többet tudhatsz meg erről a rendhagyó versformáról és további verseket is olvashatsz! Most pedig jöjjön két vers a fentiek égisze alatt. MOLNÁR KITTIAz utolsó csepp Forrón fullaszt a szél, homlokon verejték,Tarkómon végigfut utolsó vízcseppként.vizetkérhetsz. Száraz, holt táj felett kegyetlen vörös ég,Pergő homokban sánc, nyúlok a puskámért.egyetvihetsz. Ostoroz a tudat, dübörög az észérv,Kezemben fegyverrel hogy hozhatok békét?ez van,mehetsz. Napszítta pusztában szomjazik a világ,feltekint az égre, várja a megváltást.ebbenhihetsz. Nincs áldás, se vigasz, vérébe fagyott árnyki vadul kereste életünk forrását.ezértélhetsz. Forrón fullaszt a szél, nem vár ránk ezer év,Tarkómon lefut egy utolsó vízcsepp még.vízértölhetsz. … MOLNÁR KITTILevél a Holdról Holdbéli tájvarázs vadítja el szívem,Apró üveggolyó Földünk csupán innen.gyerevelem! Holnap csak a határ, csillagokból az út,Lelkem elvágyódik, nem tart…