55 történet, 2 novella, 1 különdíj
Utoljára talán kisiskolás koromban dobogott így a szívem, mint az Aposztróf Kiadó Dimenziók 10 c. novelláskötetének könyvbemutatóján. A pódiumon álló hölgy, dr. Nagy Milada, a kiadó egyik tulaja a nevemet mondta. És az egyik történetem. A Cirmos liliomok novellám különdíjas lett. Igazából most sem tudom felfogni. Hitetlenül forgattam az oklevelet, miközben Szűcs Tamás gitárművész az alkalomhoz illő dallamokat csalt elő hangszeréből. A következő pillanatban már a Magyar Íróképzős írókollégák gratuláltak. Mert bizony ők is ott voltak. Két különdíjat és egy második helyet zsebeltünk be, amellett, hogy hét történetünk megjelent a kötetben, köztül Berill Shero Tizenöt perc c. novellája. Valahogy így képzeltem el egy színvonalas könyvbemutatót: gitárzene, finom borok az a’Capella szőlőbirtok jóvoltából és felszabadult beszélgetés kedves ismerősökkel. Szebb ajándékot nem is kaphattam volna a karácsonyfa alá! Kellemes ünnepeket mindenkinek!
Szépalma, egy megfáradt író Mekkája
Az elmúlt év inkább hasonlított a fővárosi vidámpark faszerkezetes hullámvasútjára, mint a lassan csordogáló Mesecsónakra. Egyszerre repített a legmagasabb pontra, hogy aztán egy óvatlan pillanatban lezuhanjon és egy picit kicsapjon oldalra. Az első kanyarokat még minden erődet beleadva végigsikoltod, de a végére már érzed: egyszerre zsibbadt az arcod és száraz a torkod. A Magyar Íróképzős hétvége a hullámvasút lassuló egyenese lett. Két nap, amikor szó a legteljesebb értelmében elvonulhattam a világ elől és körbe vehettem magam hasonlóan „elvetemült” írótársaimmal. A Bakony lankái közé simuló Szépalma ménesbirtoka egyszerre hordozta magában a magyar otthon és a svájci profizmus minden jegyét. Keresve sem találhattunk volna tökéletesebb helyszínt annak a töménytelen mennyiségű szónak, ötletnek, versnek és novellának, amely egyszerre indult meg belőlünk. Saját irományaink mellett a veszprémi Odalökött Költészet slam poetry csapata is kibillentette hétköznapi szürkeségbe lebegő lelkünket a nyugalmi pontról. Ilyenkor újra megérkezem. Hova? A hullámvasút elejére. De már látom, hogy nem egyedül ülök…
Jó pap holtig tanul, de idejében elkezdi IV.
Haladó Írótanfolyam, ahol a gondolatjelek és a vesszők születnek Határozottan lépek ki a liftből. Büszkeséggel tölt el, hogy nem kellett megkérdeznem a recepcióst, merre is van a Nefrit terem. Újra itt vagyok. Ismerős arcok tűnnek fel a Zsúrról. Megérkeztem. Ez az én közegem. Megint érzem, amit egy éve is: mindent tudni akarok. Két napig összezárva az írás szerelmétől megrészegült írók társaságával. Ujjaink között egymás történeteit pörgettük, tanultunk saját és a mások hibáiból. Megvitattuk, elmagyaráztuk, segítettük egymást. Semmi művészi allűr. Semmi sértettség. Csak tisztán az írás tudománya és annak szeretete maradt. Sorolhatnám, hogy a Magyar Íróképző 9. Haladó Írótanfolyamán hogyan ismerkedtem meg a forgatókönyvírással, az „első mondat tudományával” és a magyar művek külföldön történő megjelenésének lehetőségével. De nem teszem. Ugyanis sajnálom, hogy ezzel a beszámolóval nem adhatom át a konferenciaterem minden zugát betöltő nevetés hangját, a gondolatjelekkel és vesszőkkel üzletelő írók beszélgetéseit, vagy a novellák elgondolkodtató eszméit. Nem adhatom át, mert…
Jó pap holtig tanul, de idejében elkezdi III.
Lincselő tömeg és Lektor Szektor, avagy az I. Magyar Íróképző Tábor Amikor utoljára táborba jártam, még anyukám kente nekem a májkrémes szendvicset és cukros-citromos, híg teát szürcsöltem egy fél literes Coca-Colás palackból, aminek lekopott címkéjén már csak a Ca-Co-t lehetett leolvasni. Most már én magam állítom össze a light sonkás Slimm szendvicsemet (szigorúan egyet, mert különben szívrohamot kap a kalóriaszámláló-applikációm), és nagyon trendi, BPA-mentes (jelentsen ez bármit is) kulacsból kortyolgatom az ásványvizet. Bepakoltam világjárta Wizzair-kompatibilis kabinbőröndömbe, magamra kaptam városjáró hátizsákomat, óriás napszemüvegemmel és hippi bőrszandálomban vigyorogva álltam a szombat hajnali utcán, miközben Múzsám nagyokat ásítva tolatott ki az udvarról. Csak a hülye nem látta, hogy készülök valamire. Ráadásul igen régóta. Újpesten egyik Fordból a másikba ugrottam. Mert az igazán zölden gondolkodó író telekocsival megy az I. Magyar Íróképző táborba. Még akkor is, ha félig tele az a kocsi. F. M. kiváló sofőri attitűdjei mellett, remek beszélgető társnak bizonyult. Igazából nem…
Futürion | Versek a jövőből
Mert a Magyar Íróképzőnél alkotni is szeretünk: hogy hozzátegyünk az irodalom ezerszínűségéhez, kidolgoztunk egy versformát – a futüriont. A futürion egy új, speciális versforma, a líra és a tudományos-fantasztikum ötvözésével járja körbe az emberiség nagy kérdéseit. Ide kattintva többet tudhatsz meg erről a rendhagyó versformáról és további verseket is olvashatsz! Most pedig jöjjön két vers a fentiek égisze alatt. MOLNÁR KITTIAz utolsó csepp Forrón fullaszt a szél, homlokon verejték,Tarkómon végigfut utolsó vízcseppként.vizetkérhetsz. Száraz, holt táj felett kegyetlen vörös ég,Pergő homokban sánc, nyúlok a puskámért.egyetvihetsz. Ostoroz a tudat, dübörög az észérv,Kezemben fegyverrel hogy hozhatok békét?ez van,mehetsz. Napszítta pusztában szomjazik a világ,feltekint az égre, várja a megváltást.ebbenhihetsz. Nincs áldás, se vigasz, vérébe fagyott árnyki vadul kereste életünk forrását.ezértélhetsz. Forrón fullaszt a szél, nem vár ránk ezer év,Tarkómon lefut egy utolsó vízcsepp még.vízértölhetsz. … MOLNÁR KITTILevél a Holdról Holdbéli tájvarázs vadítja el szívem,Apró üveggolyó Földünk csupán innen.gyerevelem! Holnap csak a határ, csillagokból az út,Lelkem elvágyódik, nem tart…