Jó pap holtig tanul, de idejében elkezdi IV.
Haladó Írótanfolyam, ahol a gondolatjelek és a vesszők születnek Határozottan lépek ki a liftből. Büszkeséggel tölt el, hogy nem kellett megkérdeznem a recepcióst, merre is van a Nefrit terem. Újra itt vagyok. Ismerős arcok tűnnek fel a Zsúrról. Megérkeztem. Ez az én közegem. Megint érzem, amit egy éve is: mindent tudni akarok. Két napig összezárva az írás szerelmétől megrészegült írók társaságával. Ujjaink között egymás történeteit pörgettük, tanultunk saját és a mások hibáiból. Megvitattuk, elmagyaráztuk, segítettük egymást. Semmi művészi allűr. Semmi sértettség. Csak tisztán az írás tudománya és annak szeretete maradt. Sorolhatnám, hogy a Magyar Íróképző 9. Haladó Írótanfolyamán hogyan ismerkedtem meg a forgatókönyvírással, az „első mondat tudományával” és a magyar művek külföldön történő megjelenésének lehetőségével. De nem teszem. Ugyanis sajnálom, hogy ezzel a beszámolóval nem adhatom át a konferenciaterem minden zugát betöltő nevetés hangját, a gondolatjelekkel és vesszőkkel üzletelő írók beszélgetéseit, vagy a novellák elgondolkodtató eszméit. Nem adhatom át, mert…
Jó pap holtig tanul, de idejében elkezdi II.
Magyar Íróképző, meg amit akartok Ha valahol, hát itt biztos az első padban ültem volna. Nem úgy, mint az egyetemen, ahol az aréna méretű előadóban minél hátrébb akartam kerülni és a lelkére kötöttem a barátnőmnek, bökjön meg, hogyha horkolok. Itt nem volt első pad, nem lehettem sem stréber, sem alibiző. Félkörben ültünk, egyenrangú tanulóként.Voltak köztünk első könyvesek, tíz éve regényüket ápolgatók, költők, bizonytalanok, naivak, lelkesek, novellisták, regényisták, idealisták, és olyanok, akik még azt se tudták, mit szeretnének írni. Középen ott volt ő. A maga pofátlanul laza stílusában. Nem volt szüksége projektorra, vetítővászonra. Őmaga egész lényével betöltötte a konferenciatermet. Zsiga Henrik olyan alapot adott, amelyre stabil házat lehet építeni. Volt nem egy olyan írásom, ahol imádtam a történetet, de hiányzott belőle valami. Biztos érezted már, hogy nem egészen kerek, amit alkottál, de nem tudod, hol a porszem a gépezetbe. Az Íróképzőn ezeket a porszemeket takarítottuk le. Módszertant mutatott, hogy a vakon…
Jó pap holtig tanul, de idejében elkezdi I.
Mikor már tudatosult bennem, hogy az a bizony nagybetűs ÍRÓ szeretnék lenni, felmerült bennem az a bizonyos kérdés: Mi teszi az írót íróvá? Az, hogy ír. Sokat.Én írtam is. Sokat. Már van egy regényre való anyagom. De biztos te is voltál már olyan helyzetben, amikor elkészítettél egy krémet a vasárnapi süteményedhez, megkóstoltad, és érezted, hogy hiányzik belőle valami, de nem tudtad megfogalmazni, hogy mi? Én pont így voltam a történetemmel, a karaktereimmel, de még a párbeszédeimmel is.Na, ilyenkor jön jól egy sokat látott, szakmailag felkészült és több éves tapasztalattal rendelkező szakember: a nagyi. Régi, repedezett fakanalát belemártja a krémedbe, megízleli, majd megcsóválja fejét, hogy tupírozott, hófehér haja csak úgy lifeg a konyha párás levegőjében.– Ej, te lány, nem érzed, hogy kimaradt a cukor! Pont emiatt fordultam a nagyokhoz. Elővettem Jókait. Meg Dan Brownt. De J. K. Rowlingot mindenképpen. Aztán rájöttem, hogy nem tudom oldalakon keresztül, csodálatos motívumokkal leírni a dunai Vaskaput. És nem…