10 bátorító idézet kezdő íróknak
Van az a pont, amikor a laptopot a szoba másik sarkába szeretném hajítani. Amikor elcsüggedek, mert úgy érzem, feleslegesek a virtuális papírra vetett szavak. A legtöbbször elég egy jó szó, egy bíztatás, egy ölelés és máris kevésbé felhős az ég. De, ha épp nincs senki a közeledbe, aki hozna neked egy forró teát és meghallgatná sirámaidat, akkor itt van 10 bátorító idézet, amelyek helyre billenthetik az írói lelki egyensúlyodat! Feltörekvő írók gyakran siránkoznak nekem: van egy ötletem, de attól tartok, valaki más már megcsinálta. Igen, minden bizonnyal. A legtöbb dolgot már megcsinálták mások – de nem te. /Elizabeth M. Gilbert/ A múzsa nem versenyló, és nem is egy megmászni való hegy. /Kiss Tibor/ Az írás nem pénzkereset, nem arra szolgál, hogy híresek legyünk, randizzunk, lefektessünk valakit vagy barátokat szerezzünk. Végső soron gazdagabbá teszi annak az életét, aki olvassa a munkánkat, és gazdagítja a saját életünket is. /Stephen King/ Írni sokféleképpen…
Minden benne van
„A mozi zárva, ameddig a való élet már nem fog hasonlítani egy mozifilmre.” #maradjotthon Forrás: hetediksor.hu
Majdnem tökéletes
Tizenkettő voltam. Vagy tizenhárom. De ez nem is lényeg. Körmömet a tenyerembe fúrtam, úgy álltam az irodalom tanárom előtt. Felsülve. Torkomon akadt a vers. Ady. A kedvencem. A tanár vigyorogva véste be az egyest. Egész úton hazafelé potyogtak a könnyeim. Csődöt mondtam. Hogy mondom én ezt el otthon? Nem attól féltem, hogy bántanak. Apám előbb töri el a saját ujjait, minthogy kezet emelne rám. Attól féltem, hogy csalódnak bennem. Mert nekem anyukám a példaképem. Történetét színpadra valónak éreztem. A nagyanyám egyedül nevelte a három leánygyermekét az átkosban, egy szuterénben. Középső gyermeke hátszél nélkül indult el egy ismeretlen úton, nem kisebb céllal, minthogy orvos legyen. Sokan próbálták elgáncsolni. Tanárok, osztálytársak, a párt. Még többen azok, akik közel álltak hozzá. Mégis emelt fővel, két farmernadrággal és egy tollal végigcsinálta az egyetemet. Mindig mert nagyobbat álmodni, mint amit a körülmények engedtek neki. Orvos lett. Bár én nem orvosira készültem, de szerettem volna egyetemet…
5 kínos mondat, amivel íróként találkozol
Nyugodtan valljuk meg magunknak az őszintét: mindenki imád magáról beszélni! Ha pedig kedvenc hobbinkról vagy időtöltésünkről kérdeznek, akkor a mondandónkhoz képest a Háború és Béke egy egyoldalas krumplis tészta recept. Nincs ez másképp az írókkal sem. Hogy mi történik, ha egy csapat író elkezd az írásról, karakteralkotásról és történet vezetésről beszélgetni? Nos, kívülállók csak saját felelősséggel társuljanak be. 🙂 De ha a hétköznap hőse összekerül az írott szavak emberével, akkor az alábbi öt mondatot borítékolni lehet a társalgás folyamán. 1. Ebből meg is élsz? Úgy gondolom, senki előtt nem titok, hogy piciny hazánkban igen nehéz csak írásból és néhány könyvből megélni. A legtöbb írónak van „főállása”, a szerencsésebbeknek az írással összefüggő munkája. Ha kedves akarsz lenni: „A pénz nem minden, én inkább hobbiként, kikapcsolódásként tekintek az írásra. Ha pénzt keresek belőle, az csak ajándék.” Ha gonosz akarsz lenni: Körbe nézel a helységben, majd közelebb hajolsz az illetőhöz és titokzatosan odasúgod:…
Holnap is itt leszek
Flowban van az igazság Sokszor nem értettem, amikor valaki azt mondta, „flowba kerültem”. Úgy gondoltam, ez is valamilyen modern hóbort, egy divatos kifejezés, amelyet előszeretettel csépelnek közhelyesre, akár a vegán és a gluténmentes szavakat. A flow kifejezéshez különböző képeket kapcsoltam. Olykor egy meditáló szerzetest, aki több napos koplalással és mantrázással eléri a megvilágosodás útját. Máskor egy egyszerű ember alakja sejlett fel, aki kellő mennyiségű alkoholt és tudatmódosító pirulákat fogyaszt az élet fájdalmaira. Semmivel sem tartottam többre a flowt egy hajnalig tartó buli mámorához képest. Aztán a rájöttem, hogy a flow ennél jóval több, mégis jóval egyszerűbb elérni. Az első hosszabb novellámnál világosodtam meg, akár az említett szerzetes a hegyen. Amikor kiszakadtam térből és időből. Amikor a főszereplőm szemén keresztül láttam a magam alkotta világot. Hagytam, hogy a neki teremtett érzések átjárjanak. Kiragadtam karaktereket a való világomból, hogy új gondolatokkal és tettekkel átformálva társaként vagy ellenségként állítsam elé. Képzeletemben arcok, életek bukkantak…
Kereslek
Kereslek a világ tetején, felhők fölé nyúló, szikrázó hótakaróval borított ormok kék jegén. Kereslek a hegytetőn fehérlő mészkősziklák útjain, életükért kapaszkodó, tüskés bokrok ágain. Kereslek dombok haragoszöld lankáin, virágok borította mezők tarka tájain. Kereslek határtalan sópusztában, élettelen rögök közt megbújó gyíkok társaságában. Kereslek a magyar fűtengeren, tücskök szerenádjától hangos végtelenben. Kereslek tenger mosta, aranyszínű partokon, kagylókkal tarkított apró hantokon. Kereslek folyó vájta ártereken, iszapszagtól terhes, sűrű berkekben. Kereslek zsenge kertek lugasaiban, vidéki házak muskátlitól vörös udvaraiban. Kereslek arctalan tömeg takarta utca betonján, égretörő házak omladozó teraszán. Kereslek, egyre kereslek már rég. Hűs árnyék.
Szavak nélkül
Meleg volt. Rekkenő, mozdulatlan meleg volt. Talpamat a hatalmas, százéves diófa árnyékolta terasz járóköve hűsítette. Felnéztem a haragoszöld lombkoronára; a levelek egymásba kapaszkodva, közös erővel törték meg a Nap égető sugarait. Egy feketerigó szállt le egy göcsörtös faágra. Pihegve, kimerülten, csendben örült az enyhet adó levélernyőnek. Figyeltem egy darabig. Észrevett. Apró teste megfeszült, szárnyait emelgetve jelezte: hamar képes elillanni. Nem kellett tőlem félnie. Ilyen hőségben bárkivel szívesen megosztom vén diófámat. Lassan elindultam. Ideje volt megszemlélnem kis kertemet. A birodalmamat. Az öreg faóriás jótékony árnyékában heverésztek lusta rózsáim. Vörösek, sárgák, fehérek. És egy kis nyeszlett. Már második nyara dédelgettem a kis csenevész virágot, de a mellette aranyló sárga rózsa első leveléig sem ért fel. Sose hozott bimbót, nem tudtam, szirmai milyen színben pompázhatnak. Minden nap elmondtam neki: már csak egy napot kap tőlem, aztán kikaparom. Azóta is minden nap elmondom neki. Mindig megesett rajta a szívem. A rózsákon túl talpam belesüppedt…