10 bátorító idézet kezdő íróknak
Van az a pont, amikor a laptopot a szoba másik sarkába szeretném hajítani. Amikor elcsüggedek, mert úgy érzem, feleslegesek a virtuális papírra vetett szavak. A legtöbbször elég egy jó szó, egy bíztatás, egy ölelés és máris kevésbé felhős az ég. De, ha épp nincs senki a közeledbe, aki hozna neked egy forró teát és meghallgatná sirámaidat, akkor itt van 10 bátorító idézet, amelyek helyre billenthetik az írói lelki egyensúlyodat! Feltörekvő írók gyakran siránkoznak nekem: van egy ötletem, de attól tartok, valaki más már megcsinálta. Igen, minden bizonnyal. A legtöbb dolgot már megcsinálták mások – de nem te. /Elizabeth M. Gilbert/ A múzsa nem versenyló, és nem is egy megmászni való hegy. /Kiss Tibor/ Az írás nem pénzkereset, nem arra szolgál, hogy híresek legyünk, randizzunk, lefektessünk valakit vagy barátokat szerezzünk. Végső soron gazdagabbá teszi annak az életét, aki olvassa a munkánkat, és gazdagítja a saját életünket is. /Stephen King/ Írni sokféleképpen…
Az első nagy löket – Ezerszín novellagyűjtemény
Tisztán emlékszem a napra, amikor megérkezett az e-mail a postafiókomba a Magyar Irodalomháztól: „Gratulálunk! A Te művedet biztosan jelöltük a megjelenésre!” A Múzsám valamit nagyon magyarázott, dühös volt, szidta a munkáját, a forgalmat és talán még a kormányt is. A laptop mögé bújva figyeltem, ahogy fújtatva rója a köröket. Aztán megállt. Vett egy mély levegőt, és végre rám nézett. Szemöldöke felszaladt a csodálkozástól, ahogy groteszk mód vigyorogtam a képernyőmre.– Mit vigyorogsz? – kérdezte, de szája sarkában mosoly bujkált. A jókedv ragadós.– Ezt nézd! – feléje fordítottam a laptopot.Hunyorgott, szájáról le tudtam olvasni a novellám címét: Tisztességtelen piaci magatartás.– Ez a te novellád! – ugrott fel örömében. – Megmondtam! Tudtam, hogy írónő leszel!Örömében nagyot bokszolt a levegőbe. Már el is felejtette a munkáját, a forgalmat, de még a kormányt is. A Magyar Irodalomház az elsők között választotta ki Cathrine Miller álnéven írt Tisztességtelen piaci magatartás c. novellámat, amely hamarosan megjelenik az Ezerszín novellás kötetben. A végleges novellák listáját ide kattintva tekintheted meg.
A kezdet: elég egy szó
A Múzsám kezébe került egy régi írásom. Homlokráncolva, akkurátosan olvasta el a közel tíz oldalt, amit még időszámításunk előtt vetettem papírra. Rám nézett. Zöld szeméből nem tudtam kiolvasni, mit gondol. Aztán elmosolyodott. Csak egy szó volt. – Folytasd! – Komolyan? – Komolyan. Mit veszthetsz? Egy rajongód már van. – Hol kezdjem? – Keress pályázatokat, és írj! – Komolyan? – Ha, csak ennyiből áll a szókincsed, akkor inkább hagyd. És folytattam. Vagy inkább elkezdtem? Újrakezdtem. Hogy, miért?Egy szó miatt. Egy szó felszínre hozta rég elfeledett álmomat, hogy író leszek. Egy szó megindított bennem egy érzést, ami most kikívánkozik. Papírra kívánkozik. Múzsám lett. Csendes mecénásom, aki elvonul, ha kreativitásom a felszínre tör és magányra vágyom. Őszinte, kegyetlen kritikusommá vált, hiszen tudja (tudom), jobbá nem akkor válok, ha kedvesen megsimogatja fejemet és szép szavakkal illeti dőre, összecsapott munkámat. Olvas, és kérdez. Rávilágít a hibákra. Mert ő az olvasó. Az olvasó pedig tudja, milyen történetre vágyik. Elindultam. Elindítottak. Elég volt egy…