Jó pap holtig tanul, de idejében elkezdi III.
Lincselő tömeg és Lektor Szektor, avagy az I. Magyar Íróképző Tábor Amikor utoljára táborba jártam, még anyukám kente nekem a májkrémes szendvicset és cukros-citromos, híg teát szürcsöltem egy fél literes Coca-Colás palackból, aminek lekopott címkéjén már csak a Ca-Co-t lehetett leolvasni. Most már én magam állítom össze a light sonkás Slimm szendvicsemet (szigorúan egyet, mert különben szívrohamot kap a kalóriaszámláló-applikációm), és nagyon trendi, BPA-mentes (jelentsen ez bármit is) kulacsból kortyolgatom az ásványvizet. Bepakoltam világjárta Wizzair-kompatibilis kabinbőröndömbe, magamra kaptam városjáró hátizsákomat, óriás napszemüvegemmel és hippi bőrszandálomban vigyorogva álltam a szombat hajnali utcán, miközben Múzsám nagyokat ásítva tolatott ki az udvarról. Csak a hülye nem látta, hogy készülök valamire. Ráadásul igen régóta. Újpesten egyik Fordból a másikba ugrottam. Mert az igazán zölden gondolkodó író telekocsival megy az I. Magyar Íróképző táborba. Még akkor is, ha félig tele az a kocsi. F. M. kiváló sofőri attitűdjei mellett, remek beszélgető társnak bizonyult. Igazából nem…
Kereslek
Kereslek a világ tetején, felhők fölé nyúló, szikrázó hótakaróval borított ormok kék jegén. Kereslek a hegytetőn fehérlő mészkősziklák útjain, életükért kapaszkodó, tüskés bokrok ágain. Kereslek dombok haragoszöld lankáin, virágok borította mezők tarka tájain. Kereslek határtalan sópusztában, élettelen rögök közt megbújó gyíkok társaságában. Kereslek a magyar fűtengeren, tücskök szerenádjától hangos végtelenben. Kereslek tenger mosta, aranyszínű partokon, kagylókkal tarkított apró hantokon. Kereslek folyó vájta ártereken, iszapszagtól terhes, sűrű berkekben. Kereslek zsenge kertek lugasaiban, vidéki házak muskátlitól vörös udvaraiban. Kereslek arctalan tömeg takarta utca betonján, égretörő házak omladozó teraszán. Kereslek, egyre kereslek már rég. Hűs árnyék.