Keleti Károly IV. – Népszámlálás
1872, Szentpétervár – Micsoda előadás volt! – Hunfalvy János kipirult arccal szorongatta pezsgőspoharát a szentpétervári kongresszusi központ pazar fogadótermében állva. – Én mondom, Keleti barátom, remek volt a javaslata, hogy a népszámlálás esetében a nemzetiségek meghatározásánál döntő szerepe legyen az anyanyelv és a nyelvismeret megkérdezésének! Briliáns, egyszerűen briliáns! – Ne hozzon zavarba, Hunfalvy! – mosolygott Keleti Károly. – Nagyon örülök, hogy eljöttünk. A hágai kongresszus kellően rég volt már ahhoz, hogy új ismeretekre tegyünk szert, és egy sor függőben lévő kérdést megvitassunk a külföldi kollégákkal. – És most milyen feladatot szemelt ki magának a jövőre nézve? – somolygott Hunfalvy. – A hágai találkozón tárgyalt európai szőlészeti és borászati statisztika elkészítése igen nagy elismerést hozott a konyhára. Mivel akarja ezt túlszárnyalni? – Nagyon egyszerű, drága barátom! Semmi egyébbel, minthogy a következő nemzetközi kongresszust Budapesten szervezzük meg! Hunfalvy nagyot füttyentett. – Nem aprózza el a dolgokat, Keleti! – Sosem voltam erről híres.…
Keleti Károly V. – Vasárnapi Vadász
1887, Szeged Korán beköszöntött a hideg idő a Szeged melletti vadászterületen. Az októberi bágyadt napsugarak csak nehezen tudták feloszlatni a pusztára telepedett párát. Keleti kissé szipogott. Egészsége már korántsem volt a régi, de ez nem tartotta vissza egy ígéretesnek tűnő agarászástól. Rojt, a díjnyertes, fehér-barna foltos magyar agár izgatottan mozgatta hegyes, fekete orrát, fülét kíváncsian emelgette a természet hangjaira. A kutya remegve várta gazdájától a parancsot, hogy végre a szántás buckái között megbújó nyulak után eredhessen. Kőrösy József Keleti Károly mellé lépett, hogy csendben szemlélhessék a tájat. Kár is lett volna felesleges beszéddel megzavarni az idilli hajnalt. Kőrösy rövid füttyel magához hívta zsemleszín agarát, Császárt, majd lassú, kimért léptekkel elindult. Keleti követte a férfit, Rojt mellette kapkodta hosszú, izmos lábait, fejét ide-oda forgatta gyanús mozgolódások után kutatva. Némán haladtak előre a mezőn, a két férfi és a két kutya. – Örülök, hogy el tudott jönni – suttogta Kőrösy. – Már…
Keleti Károly VI. – A szenvedélyes statisztikus
1892, Budapest – Magyar Tudományos Akadémia Jekelfalussy József méltóságteljesen lépett a pódiumra. Megszámlálhatatlan előadást és értekezletet vezetett már erről az emelvényről, megannyi tudományos vita irányítójaként működött közre. De most nem ezért volt itt. – Mélyen tisztelt akadémiai tagok, kedves barátaim! Mérhetetlen fájdalommal osztom meg önökkel azt a szörnyű hírt, hogy Keleti Károly, korunk briliáns statisztikusa, ez év május 30-án örökre eltávozott köreinkből. Az Akadémia dísztermére síri csend telepedett. Fekete gyászruhába öltözött férfiak szegezték szomorú tekintetüket Jekelfalussy Józsefre. – Tragikus nap ez a mai – folytatta. – Elvesztettünk nemcsak egy kiváló tudóst, de egy zseniális irodalmárt, egy nem mindennapi közgazdászt és nem utolsósorban, egy nagyszerű embert. Az érdemeit, a munkáit… – Jekelfalussy elakadt. Hiába gondolta át alaposan mondandóját, a gyász úgy látszik most akart kitörni rajta. Megragadta a pulpitus széleit, hogy erőt gyűjtsön. –… szükségtelen felsorolnom, hisz mindannyian ismerik. S hogy miért is fáj nekem a legjobban az elvesztése? Mutassanak nekem…
Keleti Károly III. – A párbajhős
1871, Pest – Népliget Csodálatos tavaszi délután köszöntött a fővárosra, a Népligetben lustán döngicséltek a méhek, madarak füttykoncertjei kísérték a hosszú, hideg tél sötétségébe belefáradt városiakat. Greguss Ágost aggódva tördelte kezeit, miközben Keleti karját kinyújtva elmélyülten tanulmányozta párbajtőrének ívét. Tíz lépéssel odébb Áldor Imre újságíró szintén fegyverének állapotát vizsgálta. – Drága sógor, nem túlzás ez egy kicsit? – Greguss az ajkába harapott, ahogy a szikrázó napsütésben felvillanó pengére pillantott. – Úgy értem… párbaj egy hibás publicisztika miatt? – Egy nagyon fontos publicisztika miatt. Ráadásul nem ez volt az első ilyen kontár munka a kolléga tollából! – Értem én, de mit mondok Lillának, hogy ha baja lesz? – Először is – Keleti Greguss felé fordult. – Nem lesz bajom. Másodszor, ha valamilyen oknál fogva mégis fűbe harapnék, mondja meg Lillusnak, hogy a férje a magyar újságírás becsületéért küzdött. – Repesni fog az örömtől, ha megtudja – forgatta szemét Greguss. – Mondja,…
Keleti Károly II. – A lelkes hazafi
1867, Pest – Földművelésügyi Minisztérium Gorove István homlokráncolva hajolt az előtte tornyosuló papírtömeg legtetején heverő iromány fölé. Gondterhelten tanulmányozta Deák Ferenctől kapott levelét, amely a Kiegyezés részleteit taglalta. Az újonnan megalakult Andrássy-kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztereként szó szerint a nyakába szakadt a szétzilált magyar gazdaság minden kisebb-nagyobb problémája. Egyelőre a fejetlenség minisztere vagyok, gondolta keserűen. Kopogtattak. Gorove levette orráról okuláréját, kemény, acélszürke tekintetét irodájának vastag tölgyfaajtajára emelte. – Szabad! Vézna, csontos, hivatali szolga dugta be az orrát. – Gorove miniszter úr! Keleti Károly úr megérkezett! – jelentette be a hivatalnok. – Küldje be! Gorove hátradőlt magas támlás székében, szórakozottan hátrasimítottata őszes, hullámos haját, majd megpödörte dús, kackiás bajuszát, amelyre körszakálla mellett a legbüszkébb volt. Keleti szinte berobbant a miniszter irodájába. Szőkésbarna haja a szélrózsa minden irányába meredt, ingjét hevenyészve tűrte be nadrágjába, szemében az elszántság tüze égett. Kezében egy nagyobb kupac jegyzetet szorongatott. – Miniszter úr, köszönöm, hogy ilyen…
Részlet II.: Szabónak lenni jó!
Persze csak említeni kellett anyámat. Már majdnem elértem a bárt, amikor megjelent. Mentőmellényben. – Irány a part! – a vállamig sem ért, de olyan erősen kapta el a könyökömet, hogy csak pislogtam. – Befizettem magunkat egy olyan vízi fotelre, tudod, amiben sokan beleülhetnek, és motorcsónakkal húzzák! – Szívatsz? Tegnap láttam, hogy valaki kirepült belőle, mert nem kapaszkodott rendesen! – Az béna volt! Különben is, ideje valami izgit kiposztolni a közösségi oldaladra! Már az is izgalmas lesz, ha túlélem ezt a családi nyaralást, gondoltam sötéten. A nagybátyámra éppen akkor csatolták fel a mellényt, amikor a partra értünk. – Hoztál sört? – kérdezte. – Szerinted mikor hoztam volna? – Én is menni akaroook! – az unokaöcsém toporzékolt a bokáig érő vízben. – Nem mész! – mondta gépiesen keresztanyám. – De igen! – De nem! – De igen! – Befejezted? – Menjünk! Ideje egy kis extrém, családi programnak! – anyám elkezdett minket az…
Keleti Károly I. – Az irodalmár
1861, Pest – Báró Eötvös József villája – Szerkesztett már valaha ilyen jelentőségű lapot? – Eötvös József báró a fiatal férfi elé dobta a Politikai Hetilap aktuális számát. A huszonnyolcadik életévét taposó Klette Károly szeme felcsillant a kiadvány láttán, izgalmában végighúzta ujját szép ívű bajuszán. – Nos, báró uram, ilyet még soha. De ez sem lehet nehezebb, mint Bem tábornok alatt harcolni! A báró önkéntelenül elmosolyodott a lelkes ifjú szavai hallatán. – Valami hasonló kijelentést vártam magától. Mindenesetre jó, ha tudja, hogy ez az újság igen jelentős befolyással bír a magyar közéletben. Nem holmi sebtében összefirkantott röpcéduláról van szó, hanem egy komoly politikai témákat feszegető, modern hetilapról. Elvárom a minőségi, precíz munkát az íróimtól és a szerkesztőmtől. Mit gondol, meg tud birkózni a feladattal? Eötvös jelentőségteljesen nézett Klettére. Az ifjú ajkai egy pillanatra szétnyíltak, okos, mélybarna szemei elkerekedve meredtek a báróra. – Igen! – Klette úgy pattant fel ültő helyéből,…
Részlet: Szabónak lenni jó!
Behunytam a szemem és hagytam, hogy a napfény melegítse az arcomat. Megnyugtatóan hatott rám a tenger semmihez sem fogható morajlása. A sós szellő a hajamba kapott, és lágyan simogatta bőrömet.Csatt!A fülem csengett, mintha mellettem harangoztak volna. Tajtékozva kerestem a merénylőt, aki megzavarta nyugalmamat. A húszéves öcsém fütyörészve kémlelte a partot, míg a hatéves unokaöcsém úgy tett, mintha valami szörnyen érdekeset talált volna a homokban.– Ki volt az?Egyszerre mutattak egymásra. Felvettem a labdát a földről. Egy hatévest mégse leckéztethetek meg…Teljes erővel öcsémnek vágtam a labdát. Játszi könnyedséggel hajolt előle, amely így a nagybátyámnak csapódott. Ijedtében a nyakába öntötte a sört a kezében tartott műanyag pohárból. A magyarokhoz oly jellemző végeláthatatlan káromkodásba kezdett, figyelve arra, hogy ugyanazt a szitokszót ne használja kétszer. Öcsém fetrengve röhögött, én meg úgy tettem, mintha szörnyen érdekelne a lábujjam körméről lepattogzott körömlakk.– Inkább a szememet szúrtátok volna ki! – nézte szomorúan nagybátyám az üres poharat. – Órákat…