Címke arhívumok: slam_poetry

Az elmúlt év inkább hasonlított a fővárosi vidámpark faszerkezetes hullámvasútjára, mint a lassan csordogáló Mesecsónakra. Egyszerre repített a legmagasabb pontra, hogy aztán egy óvatlan pillanatban lezuhanjon és egy picit kicsapjon oldalra. Az első kanyarokat még minden erődet beleadva végigsikoltod, de a végére már érzed: egyszerre zsibbadt az arcod és száraz a torkod. A Magyar Íróképzős hétvége a hullámvasút lassuló egyenese lett. Két nap, amikor szó a legteljesebb értelmében elvonulhattam a világ elől és körbe vehettem magam hasonlóan „elvetemült” írótársaimmal. A Bakony lankái közé simuló Szépalma ménesbirtoka egyszerre hordozta magában a magyar otthon és a svájci profizmus minden jegyét. Keresve sem találhattunk volna tökéletesebb helyszínt annak a töménytelen mennyiségű szónak, ötletnek, versnek és novellának, amely egyszerre indult meg belőlünk. Saját irományaink mellett a veszprémi Odalökött Költészet slam poetry csapata is kibillentette hétköznapi szürkeségbe lebegő lelkünket a nyugalmi pontról. Ilyenkor újra megérkezem. Hova? A hullámvasút elejére. De már látom, hogy nem egyedül ülök…

Bővebben

1/1