Kategória archívumok: Uncategorized

– Túl hamar összeállt– Annál jobb, mindig panaszkodsz, hogy beáll a csuklód a gyúrástól.– És az állaga is más…– Biztos a kétszeres adag miatt.– Sokkal barnább, mint tavaly…– Ha minden áron karácsonyi hisztit akarsz látni, jó úton haladsz.– Na, jó, akkor pihentetem a tésztát. Hol vannak a formák?– Legfelső polc, a vízforraló dobozában.– Itt csak a pirító doboza van. És az van ráírva, hogy „befőttes üveg kupak”.– Akkor alatta.– Itt meg zacskók vannak egy nagy zacskóba csomagolva.– Akkor nem tudom, találd fel magad!– Nyugi, nyugi, azt hiszem, megvan. Ja, nem. Ezek a húsvéti süti formák.– Ott kell lennie a karácsonyinak is!– Itt csak nyúl és gomba forma van.– Kell lennie fenyőfának meg csillagnak is.– Tojás alakú van még.– Hát jó, legyen az. Majd rajzolunk rá cukormázzal hullócsillagot.– Azt nehezen.– Miért?– A cukormáz beszáradt.– Ó, hogy a… nem leszek ideges! Szeretet ünnep van vagy mi a franc!– Tegyünk rá porcukrot!– Remek.…

Bővebben

Megjelent: Nők Lapja Egészség Anna egy teherautó hangjára ébredt a délutáni szunyókálásából. Álmosan tántorgott az ablakhoz és a virágos fotelre térdelve kikönyökölt az ablakpárkányon. Az autó körül kék overállban férfiak álltak. Kinyílt a kocsi hátulja és előkerült belőle egy kanapé. Majd egy asztal, hozzávaló székekkel. Anna érdeklődve nézte, ahogy ki-be járnak az üres házba, egyre több és több bútort behordva. Megérkezett egy királykék kisautó. A sofőr oldalról kipattant egy asszony, és hangosan kiabálni kezdett a kék overállosokkal. Majd nyílt a hátsó ajtó és kiszállt a Kis Herceg. Kétség sem férhetett hozzá, hogy egy mesebeli királyfi volt: szőke haja kócosan, kissé a szemébe lógott, zsebre dugott kézzel állt a járdán. Meredten bámulta a házat, ahova folyamatosan hordták be a bútorokat. Anna csak egy pillanatra látta az arcát. Hasába millió pillangó fészkelte be magát. Vigyorogni támadt kedve. Egyszerre szerette volna továbbra is észrevétlenül figyelni a Kis Herceget, és hogy felnézzen az ablakába.…

Bővebben

Aranylánccal, ezüsttánccal leplek meg májusi nyárban. Madárdal kísérje lépted, s merülj el orgonától sűrű tájban.   Édes szavak, bókok hada zengje neved nagyvilágba. Lelkednek tiszta csöndjében újra hallom rég elfeledett imánkat.   Angyalszárnyad, fáradt vágyad akaszd fel öreg vállfádra. Legyen tiéd egyetlen nap, hisz örökkön vigyáztál mások álmára.   Aranyláncom, ezüsttáncom nem ér fel hozzád, földi angyal. Ajándékom a szeretet. Kísérjen el, ha el is múlt Anyák Napja. Fotó: unsplash-logo Liana Mikah

Felbolydult egy kicsit az idei húsvét. A nem mindennapi ünnephez nem mindennapi locsolóversikék dukálnak. Ezekkel a kis szösszenetekkel garantáltan feldobod a hervadozó lányok napját. 🙂 A zöld erdő most kimarad,remélem a wifi nem szaggat.Online küldöm versemet,kellemes húsvéti ünnepet! … Közösségben jártam,karanténba zártak.Nem fogok nálad kopogni,online szabad-e locsolni? … Védőmaszkban jár a nyuszi,locsolásért nem jár puszi!Itt maradok a szobámban,meglocsollak távmunkában! Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

Van az a pont, amikor a laptopot a szoba másik sarkába szeretném hajítani. Amikor elcsüggedek, mert úgy érzem, feleslegesek a virtuális papírra vetett szavak. A legtöbbször elég egy jó szó, egy bíztatás, egy ölelés és máris kevésbé felhős az ég. De, ha épp nincs senki a közeledbe, aki hozna neked egy forró teát és meghallgatná sirámaidat, akkor itt van 10 bátorító idézet, amelyek helyre billenthetik az írói lelki egyensúlyodat! Feltörekvő írók gyakran siránkoznak nekem: van egy ötletem, de attól tartok, valaki más már megcsinálta. Igen, minden bizonnyal. A legtöbb dolgot már megcsinálták mások – de nem te. /Elizabeth M. Gilbert/ A múzsa nem versenyló, és nem is egy megmászni való hegy. /Kiss Tibor/ Az írás nem pénzkereset, nem arra szolgál, hogy híresek legyünk, randizzunk, lefektessünk valakit vagy barátokat szerezzünk. Végső soron gazdagabbá teszi annak az életét, aki olvassa a munkánkat, és gazdagítja a saját életünket is. /Stephen King/ Írni sokféleképpen…

Bővebben

„A mozi zárva, ameddig a való élet már nem fog hasonlítani egy mozifilmre.” #maradjotthon Forrás: hetediksor.hu

Zengő éjben macskaénekcsillagkottákon gyakorol.Hajnalszín színpadon hangol a kikelet,drámájában Tél haldokol. Lázvörös égharsogja régúj Napnak régi dallamát.Fecske száll az üres utcán,Némán kérdi:Ember! Hol marad balladád?  Csend a válasz,nincs más támaszembernek némaság sorsa.Mozdulatlan szerepébenüressé leszkottájában jó pár sora. Üres éjbennéma lélekmúltja strófáin elmereng.Különös kikelet dalol,kórusábanaz élet hangja feldereng. Fotó forrás: unsplash-logo Nitish Meena

Feszült csend honolt a kisvárosi utcán. A tél hűvösét még magával sodró tavaszi szellő egy öreg fenyő ágait bökdöste. A fa akkurátusan bólogatott a nyitott ablakon kiszűrődő rádióhírekre, mintha azt üzenné: „Megmondtam, én megmondtam.” Gubanc és Zsizsik, a környék híresen lusta, ámbár filozofikus hajlamokkal megáldott kandúrjai elnyúlva feküdtek a tavaszi nap melengette kocsifelhajtón. Percekig révetegen nézték az utca túloldalát lezáró, rozsdaette zöld kerítést és a kopott fajátékokat. – Te, Zsizsik, ezek meg hová lettek? – kérdezte Gubanc, miközben hosszú vörös szőrét sokadjára borzolta össze a pajkos tavaszi szellő. Zsizsiknek nem kellett megkérdeznie, kikre gondolt Gubanc. Kéne valami okosat és mélyenszántót mondani, elmélkedett magában. Hunyorgott a napfényben, fehér bundáján a két fekete folt sárga szemei felett mintha egy aggódó professzor bozontos szemöldökei lettek volna. – Talán belenyaltak a májkrémbe és bezárták őket a fészerbe – szólalt meg néhány percnyi bölcs hallgatás után. – Létezhet ennyi fészer, Zsizsik? – Ha az asztalon…

Bővebben

Tizenhat nap. Nagyjából ennyi idő volt szükséges, hogy elhiggyem, újév van. Annyi, de annyi minden történt a gyorsvonatként elszáguldó decemberbe és az izgő-mozgó év elejében. Tehát kellene újévi fogadalom. Vagy illenék egyet-kettőt lejegyezni. Idén kiadom a könyvem! (Vagy ezt már 2019-ben ellőttem?) Minden este írni fogok! (Na, ezt már másodikán buktam.) Akkor legalább minden elalvás előtt olvasok! (*horkolás*) Szép dolog a fogadalom, de ahogyan a konditermek kiürülnek január végén, úgy a magamnak ígért célok is üressé válnak. Monotonon zúgó gépekként kattognak agyam hátsó zugában, ugyanazokat mantrázva: Idén sem adtad ki a könyved. Egy hete nem írtál egy betűt sem. Két hónapja ugyanaz a könyv porosodik az ágyad mellett. Fogadalmak, amelyek gyűrött papírkupacok tetejére hullanak, kényszeredett írásaim halmára. Így hát egyetlen újévi fogadalmam maradt: nem fogadok meg semmit. Nem gyilkolom az énidőmet önmarcangolással, és nem állítok fel céldátumokat a határidőkbe fulladó hétköznapokban. Az írás ne legyen keserves kényszer, ne legyen elvégzendő projekt…

Bővebben

Utoljára talán kisiskolás koromban dobogott így a szívem, mint az Aposztróf Kiadó Dimenziók 10 c. novelláskötetének könyvbemutatóján. A pódiumon álló hölgy, dr. Nagy Milada, a kiadó egyik tulaja a nevemet mondta. És az egyik történetem. A Cirmos liliomok novellám különdíjas lett. Igazából most sem tudom felfogni. Hitetlenül forgattam az oklevelet, miközben Szűcs Tamás gitárművész az alkalomhoz illő dallamokat csalt elő hangszeréből. A következő pillanatban már a Magyar Íróképzős írókollégák gratuláltak. Mert bizony ők is ott voltak. Két különdíjat és egy második helyet zsebeltünk be, amellett, hogy hét történetünk megjelent a kötetben, köztül Berill Shero Tizenöt perc c. novellája. Valahogy így képzeltem el egy színvonalas könyvbemutatót: gitárzene, finom borok az a’Capella szőlőbirtok jóvoltából és felszabadult beszélgetés kedves ismerősökkel. Szebb ajándékot nem is kaphattam volna a karácsonyfa alá! Kellemes ünnepeket mindenkinek!

10/47